Január 31.

Az év első hónapja nem múlhat el úgy, kedves gyermekem, hogy lelkem ne küldené neked üdvözletét. Légy mindig biztos abban, hogy szívem szeretettel van irántad, és áldást, minden jót és mindenfajta lelki boldogságot kíván neked. Gyermekem, vésd jól szívedbe, hogy minden nap egyre nagyobb hálával tartozol az édes Üdvözítőnek, és úgy kell cselekedned, hogy ez az év több jót termeljen az előzőnél. Mert ahogyan az évek múlnak és közelít az örökkévalóság - Istenhez emelve lelkünket -, egyre bátrabbaknak kell lennünk, és a legnagyobb igyekezettel kell szolgálnunk Őt mindenben. Keresztény hivatásunk és küldetésünk kötelez erre minket.

Január 30.

Imádkozz és bízzál! Ne háborogj! A kapkodás nem vezet sehova. Isten irgalmas és meg fogja hallgatni imádságodat.

Január 29.

Én csak egy szegény pap szeretnék lenni, aki imádkozik... Isten látja a foltokat az angyalokban is, hát még bennem!

Január 28.

Az élő hit és az Isten által rendelt vezetőhöz való teljes ragaszkodás fénye világította meg Isten népének útját a sivatagban. Ez a fény világít örökké minden olyan lélekben, amely elfogadja az Atyát. Ez a fény vezette a háromkirályokat a megszületett Messiás imádására. Ez az a csillag, amelyről Bálám jövendölt. Ez a fáklya, amely a magányos lelkek lépteit vezeti. - Ez a fény és ez a csillag és ez a fáklya világítja meg a te lelkedet is. Vezetik lépéseid, hogy en ingadozz. Megerősítik lelkedet az isteni szeretetben, és a lélek megy előre örök célja felé.
Te csak sötétséget látsz majd, de ez nem a kárhozat fiait elnyelő sötétség, hanem az, ami körülfogja az örök Napot. Maradj meg szilárdan és higgy! Hidd, hogy ez a Nap beragyogja lelkedet! Épp erről a napról énekelt Isten prófétája: A Te világosságodban látunk világosságot... (Zsolt 36,10)

Január 27.

Emlékezzetek arra, hogy az édesanya először maga tanítja járni gyermekét, később azonban magától kell már járnia: felelős vagy cselekedeteidért.

Január 26.

A szellemi életben mindig előre kell menni, soha sem szabad megtorpanni. Különben az történik, ami a hajóval: megállna, de a szél visszasodorja.

Január 25.

Meg kell tanulnunk, hogy minden emberi eseményben fölismerjük és csodáljuk Isten akaratát.

Január 24.

Ha bőséges termést szeretnénk, akkor nemcsak a vetés fontos, hanem sokkal inkább az, hogy a mag jó földbe kerüljön. És amikor majd szárba szökken, éberen óvjuk szívünkkel, hogy a konkoly ne fojthassa meg a zsenge hajtásokat.

Január 23.

Sohase kételkedjünk az isteni gondviselés céljaiban, amely örömök és bánatok között - miscens gaudia fletibus - vezeti az egyének és a nemzetek életét végső céluk elérése felé. Az emberi kéz mögött lássuk meg a rejtőzködő Isten kezét!

Január 22.

A lelki életben gyorsabban közlekedünk és kevésbé érezzük a fáradságot. A béke, az örök boldogság előképe tárul elénk. Erőnk és boldogságunk attól függ, hogy mekkora alázattal tudjuk magunkba fogadni Jézust.

Január 21.

Gondolj arra, hogy Isten mindent lát!

Január 20.

Nem tűrhetem a kritikát és azt, hogy rosszat mondjanak a testvérekről. Való igaz, hogy szeretek viccelődni velük, szurkálgatni őket, de a szóbeszéd felháborít. Annyi kritizálandó hiba van bennünk, miért kell vádolni testvéreinket? Ha hiányzik belőlünk a szeretet, az életfa gyökerét sértjük meg. Vigyázzunk, mert a fa ki is száradhat ettől.

Január 19.

CSAK A TÁBORNOK TUDJA, MIKOR ÉS HOGYAN KELL BEVETNIE KATONÁIT. VÁRJ: ELÉRKEZIK A TE IDŐD IS.

Január 18.

Nagyon fáj látnom, ha valaki szenved. Vállalnám, hogy akár ököllel szíven üssenek, ha ezáltal megszabadíthatnám őt a fájdalomtól... Igen, így könnyebb lenne nekem.

Január 17.

Próbáljuk teljes szívünkkel és akaratunkkal szolgálni az Urat. Mindig többet ad majd, mint amennyit megérdemlünk.

Január 16.

Iszonyatos Isten ítélete. Ne feledjük azonban, hogy irgalmassága is határtalan!

Január 15.

Egyre nagyobb szükségét érzem annak, hogy mind nagyobb bizalommal átadjam magam az Isteni Irgalomnak, és hogy reményemet csak Istenbe helyezzem.

Január 14.

Sohase hagyjátok el magatokat! Egyedül Istenbe helyezzétek minden bizalmatokat!

Január 13.

Megkísértetni annak a jele, hogy a lélek kész elfogadni az Urat.

Január 12.

Ha a lélek szenved és fél attól, hogy megbántja Istent, akkor nem bántja Őt és nagyon-nagyon messze van a bűn elkövetésétől.

Január 11.

A szeretet az erények királynője. Ahogyan a gyöngyöket a fonal tartja össze, úgy fogja össze az erényeket a szeretet. Ha a fonal elszakad, szétgurulnak a gyöngyök; ugyanígy, ha a szeretet elvész, szétszóródnak az erények.

Január 10.

Ne rémítsenek meg benneteket a pokoli fenevad megújuló fondorlatai! Jézus, aki mindig veletek van, és aki küzdeni fog veletek és értetek, sohasem fogja megengedni, hogy tévútra vezessenek és legyőzzenek titeket.

Január 9.

Isten nem akarja, hogy érzékeld a hitet, a reményt és a szeretetet. És azt sem, hogy élvezd azokat. Elég, hogy élj velük mindennapjaidban. Ó, jaj, milyen boldogok vagyunk, hogy Mennyei Mindenhatónk ilyen szorosan von magához! Nem kell mást tennünk, mint azt, amit teszünk: tehát, hogy szeretjük az isteni gondviselést és átadjuk magunkat ölelő karjának, szívének.
Nem, Istenem, én nem kívánok nagyobb örömöt hitemnél, reményemnél és szeretetemnél, csak őszintén mondhassam - akár élvezet és érzékelés nélkül -, hogy inkább szeretnék meghalni, mint elhagyni ezeket az erényeket.

Január 8.

Isten az Ő dicsőségéért sötétben hagy benneteket. Innen származik lelketek nyeresége. Isten azt akarja, hogy nyomorúságotok legyen irgalmasságának trónusa, és hogy az Ő mindenhatósága tehetetlenségteken nyugodjon.

Január 7.

Ezt a két erényt mindig meg kell tartanunk: szelíd kedvesség felebarátainkkal szemben és szent alázat Isten előtt.

Január 6.

A szeretet nem tűr halogatást, és a háromkirályok nem sajnálják a fáradságot, hogy megismertessék és szeressék Azt, aki kegyelmi hatásával szívüket megnyerte, túláradó szeretetével megsebezte. Mert a szív nem maradhat meg kicsiny valójában: kiárad belőle, ami betölti.

Január 5.

"Testvéreim, kezdjük el ma a jót cselekedni, mert semmit sem tettünk ez idáig." - A szeráfi atya, Szent Ferenc szavai szóljanak most hozzánk ennek az új évnek kezdetén. Valóban, semmit sem tettünk mind ez ideig vagy csupán igen keveset. Az évek egymás után elhaladtak anélkül, hogy megkérdeztük volna magunktól, mivel is töltöttük azokat. Nem kell-e valamit kijavítani, valamit hozzátenni ahhoz, valamit elvenni abból, amit tettünk? Meggondolatlanul éltünk, mintha csak az örök bírónak nem kellene magához szólítania bennünket és számon kérnie cselekedeteinket, azt, hogyan használtuk fel időnket. Minden percről számot kell adnunk, a kegyelem minden művéről, minden szent ihletésről, minden alkalomról, amely jócselekedetre hív bennünket. Isten szent törvényének legkisebb megszegéséért is fe3lelnünk kell majd.

Január 4.

Ó, mennyire becses az idő! Boldogok akik jól ki tudják használni, mert az ítélet napján parányi életével mindenkinek el kell számolnia a leghatalmasabb Bíró előtt.
Ó, ha föl tudnánk fogni az idő becsességét, akkor bizonyára mindannyian azon lennénk, hogy dicsőítve töltsük napjainkat.

Január 3.

Akinek van ideje, ne késlekedjék. Ne halasszuk holnapra azt, amit ma megtehetünk! A jövőben sok-sok jót tehetünk még, de ki mondja meg, hogy élünk-e holnap? Hallgassunk lelkiismeretünk hangjára, az igaz prófétára. Ha halljátok ma az Úr hangját, ne akarjátok befogni füleiteket. Keljünk föl és használjuk ki az időt, mert csupán a tovatűnő pillanat a miénk.

Január 2.

Mondjuk teljes meggyőződéssel, az igazság hitével:
- Én lelkem, kezdj el ma jót cselekedni, mert mindeddig semmit sem tettél.
Úgy tegyünk mindent, hogy az Isten jelenlétében járunk. - Isten lát engem - ismételjük ezt többször magunknak. És látásában meg is ítél. Tegyünk úgy, hogy mindig csak jót lásson bennünk.

Január 1.

Isten kegyelméből új év hajnalán vagyunk. Csak Isten tudja, hogy meglátjuk-e ennek az évnek a végét, de mindent a múlt jóvátételére kell fordítanunk, a jövőnek ajánlottan. Jó elhatározások vezessék szent cselekedeteinket!

Rendszeres olvasók